A tandemugrás "szépségei" :-)

No, nemrég ismét láttam egy szép jelenetet...
A tandemutas jött, látott, és... hát nem igazán győzött :-)
Végülis nem volt semmi baj, remekül vette a szabadesést, élvezte a zuhanást, de ami a nyitott kupola alatti ereszkedést illeti... bizony, az megviselte.
Szegény ember támasztotta egy darabig a reptér füvét, amúgy négykézláb...
Nem azért mondom, mert ciki, hanem mert érdekes. Azt vettem észre, hogy mintha többször lenne gázos a dolog azok számára, akik "belevaló" emberek. A kisebb, látszólag félénkebb csajok, bizonytalannak látszó, de magukat rászánó tandemutasok mintha jobban bírnák. De persze lehet, hogy tévedek.
Kíváncsi lennék, hogy olvassa-e egyáltalán valaki ezeket a sorokat.
Annak meg kifejezetten örülnék, ha írna valaki, akinek van tandemugrása, illetve olyanokat is várnék, akik szeretnék, de nem merik :-)
Nem rábeszélném őket, csak válthatnánk néhány mondatot a dologról, hogy oszlassuk a tévhiteket.

Még egy kis tandemugrás...

Úgy írom, hogy eszembe jut...

Érdekes látni azokat, akik elhatározzák, hogy tandemugrást szeretnének. Érdekes, mert akárhogy is, de mindenkiben van egy adag stressz még akkor is, ha nem mutatja.

Szeretném egyszer végigkérdezni azokat, akik ugranak, hogy ki miért ugrik... tuti, hogy mindenkiben van valami, ami miatt csinálja. Kivétel persze, aki ajándékba kapta, és kvázi kötelességből megy ugrani :-)

Láttam egyszer, pár évvel ezelőtt egy tandemutast. Jókötésű ember volt, szerintem sportoló, vagy afféle. Biztos nem csak kigyúrt ember, mert az látszott, hogy nem csak erős, de mozgékony is. Barátai fizették be a tandemugrásra. Nem szeretném nagyon ragozni a végeredményt. De a hófehér lepedő semmi ahhoz képest, amilyen emberünk volt az ugrás végén. Talán még az ebéd is visszajött belőle.

Ezt azért mesélem el, mert az derült ki ebből, hogy nem attól lesz valaki kemény, hogy annak mutatja magát. Láttam olyan lányt, aki saját bevallása szerint nagyon félős, és mégis, hatalmas önuralommal, egészen fantasztikus lélekjelenléttel ugrott ki a repülőgépből.

Visszatérve az előző "ebédkiadós" emberünkre:

Azt hinnénk, hogy azért kavarodik fel a nem gyakran ugró ember gyomra ugrás után, mert a szabadesés közben "feljön" a gyomor. 

Na, ez egyáltalán nem igaz.

Ahogy már meséltem, szabadesés közben az ember nem lebeg, hanem egy nagyon sűrű és fix közegben mozog. Ebből következik, hogy bármennyire is furcsa, nincs lebegés érzés. 

Állítólag azért kavarog a gyomor a tandemugrás után, mert a zuhanás utáni stressz hirtelen ér véget (amikor kinyílik az jtőernyő), és idő kell, míg a hatalmas adrenalin adag leapad az ember szervezetében. És van, aki nem bírja az adrenalin túladagolást. :-)

Mindenesetre, ha úgy érzi valaki, hogy sok stressz éri a hétköznapokban, érdemes kipróbálni... Garantált, hogy egy tandemugrás után kisebbnek látszódnak a mindennapi hülyeségek...

A tandemugrás

Na ez itt NEM tandemugrás :-)

Sok kérdést tesznek fel olyanok, akik még nem ugrottak.

Természetes, hogy fogalmuk sincs az ugrás valódi természetéről. 

Valahogy mindenki azt képzeli, hogy olyan az ugrás, mint amit a Holtpont c. filmben, amikor csak úgy lazán beszélgetnek ugrás közben...

Szóval, a mellékelt kép valódi.

Két főszereplőnk valóban ugrott, nem is rosszul.

Az más kérdés, hogy ahogyan a filmben láttuk, miszerint Keanu Reeves 1-2 ugrással simán odarepül a többiekhez... hát ez már marhaság :-)

Ugyanúgy marhaság, hogy közben beszélgetnek, meg az is marhaság, hogy oda kell "úszni", a karral evezve...

Félreértés ne essék, a filmet nagyon szeretem! Csak helyre szeretnék tenni pár dolgot.

A szabadesés... vad és csodálatos egyszerre. A levegőnek hatalmas hangja van, akkora, hogy esélytelen beszélgetni közben, ordítva sics rá esély. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a tandemutas ne üvöltsön, visítson teli torokból :-), úgysem hallja senki...

Zuhanás közben a levegő megkeményedik, mert olyan tempóban zuhan az ember, amennyire csak engedi a levegő. Ezért hívják ezt "kritikus sebességnek", s ez az oka a levegő megkeményedésének.

Vegyük sorra, hogyan is zajlik a tandemugrás.

Persze, először el kell dönteni, kivel, milyen csapattal, vagyis mely tandempilótával, és hol, milyen magasról szeretnénk ugrani.

Tudom, mert sokszor hallottam tandemutasoktól, hogy nem a szabadesés, hanem a nyitott ejtőernyő alatti ereszkedés a vonzó neki, amikor fentről lehet nézelődni, lebegni.

Hát, nem is tudom. Elkoptatott közhely, de a "repülés" valóban ősi vágya az embernek. Valószínűleg azért, mert a repülés közben érzi az ember azt a szabadságot, amire mindig is vágyott...

Ejtőernyőzésről általában

Azoknak, akik kacérkodnak az ejtőernyőzéssel.

Ugyebár két féle módon történhet a dolog:

• tandemugrás
• önálló ugrás

Általában az ejtőernyőzésről - talán érthető okokból - téves elképzelések forognak a köztudatban. Ezeket próbálom, amennyire tudom, összeszedni, hogy ne valami misztikus "borzalom" legyen az elképzelés az ejtőernyőzésről, hanem valós és reális kép.

Talán a legfontosabb elmondani:
Az ejtőernyőzés semmivel sem veszélyesebb - sőt! - mint pl. síelni.
Természetesen itt is figyelembe kell veni bizonyos dolgokat, nem szabad indokolatlanul vagánykodni. Viszont ha valaki betartja a szabályokat, akkor egy biztonságos és remek sportban való részvétel lesz a végeredmény.

A biztonság.

Évekkel ezelőtt teljesen más anyagok voltak, amelyeket felhasználtak az ejtőernyőzésben. Ha megnézünk ma egy régi felszerelést, amivel ugrottak, hát bizony elképesztő. Kötelek, vásznak... minden olyan, mintha otthon, a spájzból szednénk elő. Nem semmi... oké, volt pár spéci, erre a célra gyártott csat, fém, egyebek, de mindent összerakva is csak valami eszetlenül nehéz, hatalmas "pakk" lett belőle. És bizony, ezzel voltak olyanok, akik ugrottak.

Ezek az emberek - eleinte - katonák voltak. Erről most nem szeretnék többet írni, az én szememben csodálatra méltó, és egyszerre szörnyű dolgok voltak.

Már a korai időkben is - természetesen - szempont volt a biztonság, s ez a szándék hatalmas eredményeket szült.

A lényeg: Mára már olyan szintre ért a felszerelések színvonala, hogy bárki - szó szerint bárki - megpróbálhatja az ejtőernyőzést anélkül, hogy közben irreálisan magas kockázatot vállalna.

Szinte hallom most azokat, akik hümmögve mondogatják: Na jó-jó, de mégiscsak őrültség, és éppen ezért csak-csak veszélyes!

Az a helyzet, hogy ha valaki mindent megfelelően és körültekintően tesz, akkor a kockázat valóban nem nagyobb, mintha elmennénk Szlovákiába egy téli síelésre. Illetve... az egy kicsit veszélyesebb... :-)