A tandemugrás

Na ez itt NEM tandemugrás :-)

Sok kérdést tesznek fel olyanok, akik még nem ugrottak.

Természetes, hogy fogalmuk sincs az ugrás valódi természetéről. 

Valahogy mindenki azt képzeli, hogy olyan az ugrás, mint amit a Holtpont c. filmben, amikor csak úgy lazán beszélgetnek ugrás közben...

Szóval, a mellékelt kép valódi.

Két főszereplőnk valóban ugrott, nem is rosszul.

Az más kérdés, hogy ahogyan a filmben láttuk, miszerint Keanu Reeves 1-2 ugrással simán odarepül a többiekhez... hát ez már marhaság :-)

Ugyanúgy marhaság, hogy közben beszélgetnek, meg az is marhaság, hogy oda kell "úszni", a karral evezve...

Félreértés ne essék, a filmet nagyon szeretem! Csak helyre szeretnék tenni pár dolgot.

A szabadesés... vad és csodálatos egyszerre. A levegőnek hatalmas hangja van, akkora, hogy esélytelen beszélgetni közben, ordítva sics rá esély. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a tandemutas ne üvöltsön, visítson teli torokból :-), úgysem hallja senki...

Zuhanás közben a levegő megkeményedik, mert olyan tempóban zuhan az ember, amennyire csak engedi a levegő. Ezért hívják ezt "kritikus sebességnek", s ez az oka a levegő megkeményedésének.

Vegyük sorra, hogyan is zajlik a tandemugrás.

Persze, először el kell dönteni, kivel, milyen csapattal, vagyis mely tandempilótával, és hol, milyen magasról szeretnénk ugrani.

Tudom, mert sokszor hallottam tandemutasoktól, hogy nem a szabadesés, hanem a nyitott ejtőernyő alatti ereszkedés a vonzó neki, amikor fentről lehet nézelődni, lebegni.

Hát, nem is tudom. Elkoptatott közhely, de a "repülés" valóban ősi vágya az embernek. Valószínűleg azért, mert a repülés közben érzi az ember azt a szabadságot, amire mindig is vágyott...

Ejtőernyőzésről általában

Azoknak, akik kacérkodnak az ejtőernyőzéssel.

Ugyebár két féle módon történhet a dolog:

• tandemugrás
• önálló ugrás

Általában az ejtőernyőzésről - talán érthető okokból - téves elképzelések forognak a köztudatban. Ezeket próbálom, amennyire tudom, összeszedni, hogy ne valami misztikus "borzalom" legyen az elképzelés az ejtőernyőzésről, hanem valós és reális kép.

Talán a legfontosabb elmondani:
Az ejtőernyőzés semmivel sem veszélyesebb - sőt! - mint pl. síelni.
Természetesen itt is figyelembe kell veni bizonyos dolgokat, nem szabad indokolatlanul vagánykodni. Viszont ha valaki betartja a szabályokat, akkor egy biztonságos és remek sportban való részvétel lesz a végeredmény.

A biztonság.

Évekkel ezelőtt teljesen más anyagok voltak, amelyeket felhasználtak az ejtőernyőzésben. Ha megnézünk ma egy régi felszerelést, amivel ugrottak, hát bizony elképesztő. Kötelek, vásznak... minden olyan, mintha otthon, a spájzból szednénk elő. Nem semmi... oké, volt pár spéci, erre a célra gyártott csat, fém, egyebek, de mindent összerakva is csak valami eszetlenül nehéz, hatalmas "pakk" lett belőle. És bizony, ezzel voltak olyanok, akik ugrottak.

Ezek az emberek - eleinte - katonák voltak. Erről most nem szeretnék többet írni, az én szememben csodálatra méltó, és egyszerre szörnyű dolgok voltak.

Már a korai időkben is - természetesen - szempont volt a biztonság, s ez a szándék hatalmas eredményeket szült.

A lényeg: Mára már olyan szintre ért a felszerelések színvonala, hogy bárki - szó szerint bárki - megpróbálhatja az ejtőernyőzést anélkül, hogy közben irreálisan magas kockázatot vállalna.

Szinte hallom most azokat, akik hümmögve mondogatják: Na jó-jó, de mégiscsak őrültség, és éppen ezért csak-csak veszélyes!

Az a helyzet, hogy ha valaki mindent megfelelően és körültekintően tesz, akkor a kockázat valóban nem nagyobb, mintha elmennénk Szlovákiába egy téli síelésre. Illetve... az egy kicsit veszélyesebb... :-)