A tandemugrás "szépségei" :-)

No, nemrég ismét láttam egy szép jelenetet...
A tandemutas jött, látott, és... hát nem igazán győzött :-)
Végülis nem volt semmi baj, remekül vette a szabadesést, élvezte a zuhanást, de ami a nyitott kupola alatti ereszkedést illeti... bizony, az megviselte.
Szegény ember támasztotta egy darabig a reptér füvét, amúgy négykézláb...
Nem azért mondom, mert ciki, hanem mert érdekes. Azt vettem észre, hogy mintha többször lenne gázos a dolog azok számára, akik "belevaló" emberek. A kisebb, látszólag félénkebb csajok, bizonytalannak látszó, de magukat rászánó tandemutasok mintha jobban bírnák. De persze lehet, hogy tévedek.
Kíváncsi lennék, hogy olvassa-e egyáltalán valaki ezeket a sorokat.
Annak meg kifejezetten örülnék, ha írna valaki, akinek van tandemugrása, illetve olyanokat is várnék, akik szeretnék, de nem merik :-)
Nem rábeszélném őket, csak válthatnánk néhány mondatot a dologról, hogy oszlassuk a tévhiteket.

Még egy kis tandemugrás...

Úgy írom, hogy eszembe jut...

Érdekes látni azokat, akik elhatározzák, hogy tandemugrást szeretnének. Érdekes, mert akárhogy is, de mindenkiben van egy adag stressz még akkor is, ha nem mutatja.

Szeretném egyszer végigkérdezni azokat, akik ugranak, hogy ki miért ugrik... tuti, hogy mindenkiben van valami, ami miatt csinálja. Kivétel persze, aki ajándékba kapta, és kvázi kötelességből megy ugrani :-)

Láttam egyszer, pár évvel ezelőtt egy tandemutast. Jókötésű ember volt, szerintem sportoló, vagy afféle. Biztos nem csak kigyúrt ember, mert az látszott, hogy nem csak erős, de mozgékony is. Barátai fizették be a tandemugrásra. Nem szeretném nagyon ragozni a végeredményt. De a hófehér lepedő semmi ahhoz képest, amilyen emberünk volt az ugrás végén. Talán még az ebéd is visszajött belőle.

Ezt azért mesélem el, mert az derült ki ebből, hogy nem attól lesz valaki kemény, hogy annak mutatja magát. Láttam olyan lányt, aki saját bevallása szerint nagyon félős, és mégis, hatalmas önuralommal, egészen fantasztikus lélekjelenléttel ugrott ki a repülőgépből.

Visszatérve az előző "ebédkiadós" emberünkre:

Azt hinnénk, hogy azért kavarodik fel a nem gyakran ugró ember gyomra ugrás után, mert a szabadesés közben "feljön" a gyomor. 

Na, ez egyáltalán nem igaz.

Ahogy már meséltem, szabadesés közben az ember nem lebeg, hanem egy nagyon sűrű és fix közegben mozog. Ebből következik, hogy bármennyire is furcsa, nincs lebegés érzés. 

Állítólag azért kavarog a gyomor a tandemugrás után, mert a zuhanás utáni stressz hirtelen ér véget (amikor kinyílik az jtőernyő), és idő kell, míg a hatalmas adrenalin adag leapad az ember szervezetében. És van, aki nem bírja az adrenalin túladagolást. :-)

Mindenesetre, ha úgy érzi valaki, hogy sok stressz éri a hétköznapokban, érdemes kipróbálni... Garantált, hogy egy tandemugrás után kisebbnek látszódnak a mindennapi hülyeségek...